Elgondolható hát, hogy mekkora szerencsém volt, hogy éppen egy olyan űrhajó állt az óvóhelyen, amibe éppen berakodtak... valami eleddig számomra ismeretlen mütyüröket, később, megtudtam, hogy az úti cél Salivary és állami megbízásra a cserekereskedelmi egyezség fejében szállítanak mütyürt a nyálarcúaknak, ugyanis sikerült megegyezni velük, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatukat ezentúl a nyálarcúak a trafalmadóri kiképzőbázisokon fogják eltölteni. Vállalván az életveszélyt is, megkértem az egyik Trafi rakodómunkást, hogy a következő adag mütyürrel egyetemben engemet is teleportáljon át az űrhajóra, egy kicsit szeretnék a belsejében körülnézni, de legnagyobb sajnálatomra nem volt hajlandó megalkudni, itt Madoron ezeket nem lehet megvesztegetni semmivel, a szabály az meg szabály, meg aztán a raktér még ezen a hajón is el van szigetelve a hídtól, a vezérlőfülkétől. Még egy kicsit alkudoztam volna, de lelkesedésemet komolyan lelohasztotta a következő szállítmány nyomtalan eltűnése, őszintén szólva, ezek után a hajó belsejére nem is voltam már annyira kíváncsi. Mivel a berakodás is rövidesen leállt és a Trafik is elhúztak csokoládészünetre, Elindultam, hogy közelebbről szemügyre vegyem a rakományt, de egy kirittyentett vén Trafi szipirtyó terebélyes teste állta el az utamat, kiderült, hogy az ellenállási mozgalom küldte értem, a kezembe nyomott egy másik csipogót és elcsámpázott. A riadót közben lefújták és mindenkit felszólítottak az óvóhely mielőbbi elhagyására, én is jobbnak láttam, ha kikolbászolok gyorsan, annál is inkább mivel a PH érték jelzőm megint csökkenő értéket mutatott, meg nem sok kedvem volt újra nyálburokba öltözni. A felszínen a szokottnál is nagyobb nyüzsgés fogadott, a kajáldákban egyszerűen nem volt üres szék, jobb híján egy utcai árus pultjáról kaptam föl egy zacskót, de csak baromi ízetlen Salivary Krillből készült kemény kekszszerűség volt benne, fanyalogva rágcsáltam, mikor megszólalt a csipogóm, de az üzenet mindössze annyi volt, hogy - Álljon kézen!. Egy darabig nem értettem mit akarnak, de aztán rájöttem, hogy nem kézen, hanem készen kell állnom, ennél készebb pedig mint amilyen most vagyok, nem is igazán lehetnék. Elfogott a honvágy és szerettem volna már túllenni ezen az átkozott madori "kiránduláson". folyt. köv.