Gondolom mindenki egy kicsit mást ért filizófikus magány alatt, de valahol mégis van általános vonatkozása: ha az embernek megmarad a gondolkodási képessége, és megmarad a kíváncsisága
a világ dolgai iránt, akkor el tudja foglalni magát, olvasással, írással,(esetleg netezéssel:-) zenehallgatással stb.
Félre tud vonulni a gondolataival,(jól érzi magát a saját társaságában is,) s nem telepedik rá a környezetére. Nem akarja minden áron elmondani sajátmagát annak, aki éppen szembe jön vele, nem akarja rátukmálni tapasztalatait a fiatalabbakra, nem tart példabeszédeket, s nem mondja el harminchatodszor ugyan azt a szorit.
Én ilyen egyszerűnek képzelem azt a bizonyos
filozófikus magánynak nevezett valamit, amire viszont nem készülhet fel egyformán mindenki, mert
gondolom külön adottság szükségeltetik hozzá.
A véletlennek ehhez semmi köze, a véletlen csak
beleszólhat véletlenül az egészbe: mondjuk olyan módon , hogy se így , se úgy nem élhetjük meg az öregkort, mert véletlenül a fejünkre esik egy tégla :-))