VangSo nagyon szép bölcsen beszél.
Igazság az, hogy kultúránk művészet érték-rendszerét valóban az oktatás veri belénk. Az irodalom, képzőművészet lehet, hogy pár száz-ezer éves előnnyel rendelkezik, de hogy VangSo-t idézzem ez lehet, hogy csak arra jó, hogy ismerjük a kultúrhéroszok kihypózott és kicsontozott múmiát. Pl.:Hányan olvasnak Goethét?
Valóban elgondolkodtató, hogy a film művészet-e, bár már a korai filmesztéták is aszonták, hogy naná.
Node. Akkor is a vásári szórakoztatásból nőtte ki magát a film, (ha kinőtte magát). Erre mongya a Király Jenő, hogy ne legyünk sznobok, az ún. művészfilm egy nagyon töredék kisebbség szívügye... (lásd az alkotás lehetetlenségéről szóló, számomra érdektelen filmek) Aszongya Király Jenő (Most jelent meg könyve, recenzió a novemberi Filmvilágban!), hogy ezek a tömegfilmek nem véletlen sikeresek, és nem csak azért, mert érthetőek...(Pl.:Miért lett sikertelen az Utolsó cserkész c.film? minden adva volt látszólag) hanem mindennek lételméleti, filozófiai oka van, az ember világbavetettségéből fakadóan, az ős-borzalomtól való menekülésének artikulációja, kivetítése, projektálása, kompenzálása révén. Ő eztet nagyon szépen végigviszi szint az összes tömegfilm-műfajon! Nagyon nehéz olvasni, de ha pesti lennék, én bejárnék előadásaira (ELTE-Esztétika tanszék), mert lenyűgöző elme...
Éppen ezért nyugodtan nézzük meg az X-mant, szvsz őszintébb film mint az Amerikai szépség nevű giccs.(Amely a tini magazinok lelki tanácsadásának színvonalán pszichologizál)