Kedves Patrik!

Bár nem egészen idevaló, bízom benne, hogy lépcsômászó sem rosszallja a hozzád-szólásomat.
Sosem hittem volna, hogy beleütöm az orromat ebbe a témába, de úgy érzem, most muszáj. Meglepôdve olvastam a lepel-topicos megjegyzésedet, utána pedig találtam egy cikket, hát ezért ... Jézus a bűnösökért jött, és meg tud menteni mindenkit, aki nem káromolja a Szentlelket (ez lelki bűn, amit sokan nem értenek, de az bizonyos, hogy a testi bűnök bocsánatot nyernek, és az is, hogy Jézus szemében a lelki halálba taszító hamis tanítók a fô botrányokozók).
A gyóntató papok tisztában vannak azzal, hogy akár egy életen át bűnöznek-botladoznak a jó hívek is, és ritkán fordul elô, hogy egy-egy bűn lekerül a listáról (többnyire prózai okokból -- házasságkötés, betegség, egyéb csapások ... ), Isten pedig mindent tud, és mégis felfoghatatlanul szeret minket.
Ahogy oly sokan, én is voltam nagyon mélyen, a testi örömöket a lelkiek fölé helyezve, Isten azonban sosem hagyott el úgy, mint én Ôt. Évek múltával pedig megtapasztalhattam, hogy a kettô kombinációjában a lelki öröm mennyivel magasabbrendű.
- - - - - - - -
Samuel, francia fodrász tavaly télen elzarándokolt Medjugorjéba és a következôket mesélte:
‘’Homoszexuális voltam. Bár gyermekkoromban katolikus nevelést kaptam, életem nagyon távoli volt Istentôl. Párizsban a legzüllöttebb mulatókban jártam, legfôbb gondom a látszat megôrzése volt. 36 éves koromban egy elsôsegély alkalmával megtudtam, hogy AIDS-es vagyok. Eszembe jutott Isten, de mihelyt kimentem a kórházból, még 3 évig a ‘’páromat’’ kerestem. Azonban csalódás ért csalódás után, üresség üresség után, végül megértettem, hogy rossz úton járok. Aktívan törekedtem arra, hogy életemet Isten felé irányítsam. Csak ô adhatta meg azt a szeretetet, amelyre reménytelenül szomjaztam.
Mohón meg akartam térni, amikor egy Medjugorjéról szóló könyv került a kezembe, és felfedeztem, hogy mennyi ember talált ott új életet, új reményt. Bár kemény ember vagyok, egész testemben rázott a zokogás. Elmentem tehát Medjugorjéba, és ott meglepett Mária intenzív jelenléte; Mária, Édesanyám nagy belsô békét adott nekem. Ettôl kezdve meg akarok térni, napomat Istennek adni.
Újonnan megtért vagyok, még nagyon gyenge és törékeny, de minden nap ujjong a szívem örömében, mert megtaláltam Teremtômet és Édesanyámat. A betegséget, mely megölhetett volna, Isten arra használta, hogy újjászülessek.
Mindazoknak szeretném elmondani, akik olyanok, mint én voltam, hogy Isten létezik, Ô az Igazság!’’
(ECHÓ - Mária, a Béke Királynôje visszhangja - HÍRLEVÉL No.153/A, 8-9.o.,2000.október)

Üdv -- Mir