Na gyerekek egy kicsit chomojabban ((C) Spender)

Én csak saját élményeimet tudom elmesélni, egy másik, de hasonló gyüliből:
(Nagyjából a lelkész szavai)
Csak semmi romantika. Se piros rózsa, se "kísértő" mosoly. Ha tetszik valaki, egyetlen téma lehet köztetek: a Biblia. Legyetek barátok, s majd kiderül, lehettek-e társak.

A "randik" úgy történtek, hogy sehogy - illetve a lelkésznek vagy a bibliakörvezetőnek ott kellett lennie és csak megengedett témákról lehetett szó. Kettesben nem lehetett találkozni. Ha ketten úgy érezték, barátok, ezt nyilvánosan bejelentették az istentiszteleten (innentől kezdve más persze már nem pályázhatott). Simogatás, puszi, csók (szexről ne is beszéljünk) kizárólag házasodás után.

Azt talán nem kell mondanom, hogy a házasok/barátok aránya az egyházban igen csekély volt. Amikor még "kezdő" voltam ott, tetszett egy lány, mosolyogtam rá és akartam vele beszélgetni. Szörnyen zavarba volt és felvilágosított a dolgokról. Majdnem mondtam valamit, de ugye a káromkodásdémon miatt nem volt szabad. Következő alkalomkor a lelkész tartott a párkapcsolatokról beszédet, mert megelégelte az egyházban eluralkodó állapotokat (egy szerencsétlen srác kint volt USÁ-ban, és remegve vallotta be, hogy nem bírta és együtt volt egy lánnyal - a lelkész nyilvánosan megfeddte, aztán jött a tékozló fiú esete, stb.). Akkor elmosolyodtam és azt mondtam magamban "Isten nem ilyen", aztán többet nem jöttem.
Többek között azért sem, mert bibliakörvezetőm távozásomat érezve bevallotta, hogy azért akart olyan gyorsan megkeresztelni, mert azt gondolta, akkor kap Istentől egy barátnőt. Nem haragudtam rá, de azt mondtam neki, "Isten nem üzletember".

BC