nekem,mint újszölöttnek, ha nem is vicces, de új volt! az én nagyapám (pontosítva dédapám, mert nagyapámat nem ismertem) nem ilyen emlékeket hagyott bennem, de még így is el tudom képzelni.
Nincsenek olyan téveszméim - azt hiszem ezt már egyszer kifejtettem -,hogy egy vers attól vers, ha negatív, mindenesetre nekem nem nagyon sikerül ilyet megfogalmaznom. Pedig próbálkoztam már vele, de jaaaaj mi lett belőle. Úgy látszik a pozitív dolégok bennem nem hagynak olyan mély nyomot.
Éppen tegnap ért a vád, hogy egy jéghegy vagyok, és kegyetlen is. Lehet, hogy igaz? Lehet, hogy nekem kellett volna a te nicknevedet viselnem?
Ha már így alakult, akkor kegyetlenkedek egy kicsit:

Nincs már bennem fájdalom
és vállalom
a döntést
Mert esélyem már csak úgy lehet
ha megismerem
s magamévá teszem
az önzést
és megtanulom kimondani
a NEM-et

Naivságomból ébredezve látom,
hogy az
kirol azt hittem, barátom
álságos ellenségem csak
királyi díszt magára öltve
De közben fegyvert csore töltve
rejt ruhája alatt

Hiába próbálom
menteni ot
Kitalálni valami hihetot,
hogy a bajban mellém miért nem áll
s védeni ot
Megtenni minden tolem telhetot
ami neki kijár

NEM!
Ezt kell, hogy kiáltsam felé
NEM!
Csak félvállról odavetni elé
Felébredtem!
s már látom, hogy
tévedtem

Önzo leszek, kegyetlen
s csak én vagyok az egyetlen
akiért részvétet érzek
s akiért ha kell, elvérzek
Mert egy igaztalan ál barát
lelkemben hagyta sáros lábnyomát
Mélyen

Túl kemény leszek, meglehet
De ez menti meg a lelkemet,
s csak az hozhat valódi enyhülést
ha magamévá teszem az önzést
és végre kimondom
a NEM-et

1999-08-30