A legelső autóm egy Opel Ascona 1.8E volt. (Azt hiszem az első injektoros) mentem vele 120000 km-t. Minden nagyobb gond nélkül. A motor egy cm3 olajat nem fogyasztott...

Utánna amikor már 12 éves volt (3 éve) le szerettem volna cserélni egy 90-91 es 2 literes Omegára. Mindenképpen klímásat szerettm volna, de sehogyan sem találtam megfelelő állapotút. Az Ascona sajnos nagyon rothadt (hátsó kerékívek, küszöbök...) így mindeképpen cserélni akartam a javítás helyett. (Aki később megvette teljesen kilakatoltatta és épp pár hete láttam az M5-ösön száguldani :) ).

Mivel találtam Omegát - jó sokáig kerestem - vettem egy Scorpio-t. 2 literes DOHC motorral. Elvileg 140000 km volt benne, de a valóságban ennek a duplája. Sajnos csalódtam. Több bajom volt vele, mint a 4 évvel idősebb Asconával. 1000 km-n kb. fél liter olajat fogyasztott. A motor hangja nagyon nyers. A váltó vacak, a kuplungot komplett csrélni kellett. Ezt a márkatársak is megerősítették.

Persze a Scorpio kategóriájának legkényelmesebb autója agyzsibbasztó extrákkal (elektromosan állítható dőlészszögű hátsó üléstámla...)
De gyenge a futóműve, alattomos helyeken rozsdásodott és eladhatatlan. Nekem is alig sikerült.

Tehát sokkal inkább Omega mint Scorpio és nem tartom igaznak a régi nagyból Fordot kijelentést.

üdv.
Gábor

P.S.:
A Fordhoz minden drágább volt és sűrűbben kellett cserélni. A használtautópiacon a Fordok olcsóbbak és ennek ellenére nehezebben eladhatók mint az Opelek. Talán nem véletlenül...