Ott álltam hát a fal mellet, egy madori
óvóhelyen a szivárvány minden színében pompázó nyálburkomban, aminek láttán még a hülye is kitalálhatta, hogy nem Trafi vagyok, nekik ez a kisebb
PH esés meg sem kottyant volna ugyanis.
Miután kissé már mindenki megállapodott, éreztem is, hogy sokan megbámulnak. Viszonylag kevés "turista" látogatja Madort és azok is inkább szkafanderben mint nyálburokban nyomulnak, ha nagy ritkán elhagyják a semleges PH-jú zónát. Még jó, hogy hamar megtörtént a kiegyenlítés és PH érték jelzőm jelezte, hogy mostmár nem kell használnom a nyálburkomat, mert igazán kellemetlen volt a sok kövér Trafi fürkésző tekintetét állni. Miután lehántottam a nyálburkot jobbnak láttam, ha elpályázok a mostani helyemről, meg különben is kíváncsi voltam az óvóhelyre, főleg arra a részre, ahol menekülés esetére antigravitációs teherűrhajók, illetve a mesterséges teleportállomások sorakoztak, ilyen antigravos űrhajót ugyanis még sohasem láttam, csak annyit tudtam ezekről, hogy Azu teknikával készültek és valószínűleg ezek a legveszélyesebb tárgyak az univerzumban, mivel működési zavaruk esetén akár egész galaxisok válhatnak köddé. A kifejlesztésük során az Azuk is sikeresen megsemmisítették majdnem az egész világukat, csak néhány utazó menekült meg közülük, ezért talán az Azu az egyetlen faj a galaxisban, akik egytől-egyig gyakorlott teleport utazóknak és technikai zseninek tekinthetőek, ritkán lehet Azuval találkozni, egyrészt baromi visszataszító és gusztustalan a külsejük, nem is szívesen mutatkoznak, másrészt iszonyú munkamániások, gyakran megülnek egy helyen és évekig különféle technikai jellegű találmányaik bütykölésével foglalkoznak, teljesen megszállottak e-tekintetben. Igaz, könnyű nekik, mivel az Azuk átlagéletkora inkább évezredekben mint években mérhető, ez még akkor is igaz, ha rendszeresen felrobbantják, elégetik vagy más módon megsemmisítik magukat kísérletezés közben.
Az előttem tornyosuló Azu antigravitációs teherűrhajó méreteit tekintve impozáns volt, az alakjáról és színéről már kevésbé volt elmondható az előbbi jelző, engem legalábbis egy nagy rakás lócitromra emlékeztetett, lazán egymásba fonódó barnássárga rücskös felszínű gömbökből álló hideg tömeg volt, a hideg itt szó szerint volt értendő, ugyanis a külső és belső burok közötti köpenyekben 0 kelvint alig meghaladó hőmérséklet uralkodott, beszállni, berakodni ezekbe csak mesterséges teleportálás segítségével lehetett, a mesterséges teleportok viszont csak véges távolságra voltak képesek elteleportálni a beléjük helyezett tárgyakat, ráadásul 100 teleportálási kísérletből 2-3 sikertelenül végződött, ilyenkor a szállítandó tömeg nyomtalanul eltűnt, vagy az univerzum sötét anyagának tömegét növelte, ezek után érthető, hogy csak végszükség esetén használták ezeket az űrhajókat. Elgondolható hát, hogy mekkora szerencsém volt, hogy éppen egy olyan űrhajó állt az óvóhelyen, amibe éppen berakodtak... folyt. köv.