Utóljára 1997-ben volt alkalmam hosszabb beszélgetést folytatni egy máig is aktív MDF-es barátommal. Az akkori közvélemény-kutatási adatokból már nyilvánvaló volt, hogy az MDF önállóan nem tudja átugrani az 5%-ot. Ezt ő is pontosan tudta. A kérdés amit megviattunk az volt, hogy mi lesz az MDF szerveteinek a sorsa. Azok ugyanis voltak, míg a Fidesz szervezeti kiépítettsége hmm ... hiányos volt. Ez tulajdonképpen még most is így van. Azokban a vidéki városokban amelyeket közelebbről ismerek, mindmáig az MDF a legszervezettebb párt (az MSZP után). Az MDF jővőjét valószínűleg az fogja eldönteni, hogy azok az igazán derék és mindmáig lelkes emberek, akik 88-89 tájékán létrehozták a helyi csoportokat átigazolnak-e a Fidesz-MPP-be vagy sem. Szavazótábor szintjén ma már a Fidesz az MDF. Ha ez helyi politikusok szintjén is így lesz, akkor lezárult egy történet. Ha viszont ezek az emberek továbbra is fontosnak fogják érezni az MDF fennmaradását, akkor a pártjuk vezetését is rá kellene bírniuk bizonyos politikai kockázatvállalásra. Ez az lenne, hogy az MDF önállóan vág neki a 2002-es választásoknak. Amelyik pártnak nincs legalább 170 önálló jelöltje, az aligha képes listán elérni az 5%-ot. Az önálló jelöltek mellé még önálló arculat is kéne, ami mondjuk egy miniszterelnök jelöntben is testet ölt. Mindez viszont tényleg magában hordozza a jobboldal megosztásának veszélyét, bár szvsz korántsem annyira, mint amennyire ezt Fidesz körökben hangoztatni szokták. Az viszont bizonyos, hogy egy árnyékban lévő pártnak nincsenek esélyei.