Sziasztok!

Bedobnék egy verset, amit az édesapám írt nekem és szerintem gyönyörű!

Nyugtalan életem legnyugodtabb pontja
Zavaros véremnek tovább hordozója,
Kicsi kis világom legnagyobb szigete,
Halott világom leghosszabb élete.

Életem élete, világom világa
Talán csak miattad jöttem a világra.
Azért, hogy legyek én, aki te leszel,
Hogy megbabonázz csodás életeddel.

Nem tudom elhinni, talán sosem fogom,
Mindig bennem van az örök aggodalom,
Olyan pici voltál és olyan törékeny,
De örök te vagy nékem földön és az égen.

Meddig hordoztalak? Talán ezer éve,
Megszülettünk együtt és veled, ide, végre,
Hiszen biztos, hogy mindig csak velem lehettél,
Hiszen biztos, hogy értem és nekem születtél.

Nem lehet ez másképp, hiszen csak érezlek,
Tudom, mi van veled, ha nem is kérdezlek,
Látod, hogy hol vagyok, és nem is kell már más,
Hallod mit is mondok, pedig csak villanás.

Téged kereslek majd, csak utánad járok,
Nem fogok nyugodni, míg rád nem találok.
Ha nem hát testem, lelkem égjen el,
A pokol tüzében, örök, égő tűzzel.

Ha nem lesz meg a lelked
Nem futok utána,
Örökké égjek, nehogy visszajöjjek
Erre a világra.