Halottak napján

Hűvös szél fúj,gyertyák égnek,
csendben ballagok.
Álarcul sok hamis fénynek
Én,még itt vagyok.

Minden percem altatódal,
az elmúlás cinkosa.
Gyermeksírás,végső sóhaj,
a Semmi ágyasa.

Ökölbe szorítom két fázó kezem,
leborulok egy régi sír előtt.
Őszinte szívvel magamért könnyezem...
Ők ott vannak velem mindenütt.

Megsímogat egy elfeledett kéz,
túlvilági muzsika csendül bennem.
"Elszáll az élet,akkor is,ha félsz,
hát légy addig büszke,víg - őrizz engem."

Emlékképek lebegnek a temető felett,
ezer apró láng démontáncot jár.
Egy boldog,szabad szellem az arcomba nevet...
November elsején,halottak napján.