Napom a Holdam,
mindent akartam.
Semmi lett a múltból,
túlvilágon túlról.

Porszem szállt fel üstökösként
szűz tavaszi hajnalon,
de felébredtem,s megértettem:
ember vagyok,álmodom.

Gondolatom sűrű füstjén
táncra kel a döbbenet...
Napfény tüzel,kígyó ölel,
tűz emészti testemet.

--------------------------------------------------

Ősz

A forró nyár beleájult
a hűvös alkonyatba,
egyikünk se' várt
az avar-hattyúdalra.

Testem is kihűlt már
a füstszagú őszben.
Letagadom,ha égett is
forrongó tűzben.

Kajánul integet
a parázsló alkonyat.
Magány pernyék borítják el
szürkülő arcomat.

Hát jöjjön,ha kell
a fájó áldomás!
Mi ittmarad,csak hamu,
végső tiszteletadás.

--------------------------------------------------

Itt-máshol

Nem hívott a Föld,
mégis idejöttem
Egy érzéstől örökölt,
mely úr volt fölöttem

Mindig vonz a régi táj,
az ismeretlen otthon...
Mért van az,hogy mégis fáj,
ha álmaimba botlom?

Hová fúj az őszi szél
az árnyékok nappalán?
Gyönge ajkam mit mesél
a Mennyország hajnalán?

Ezernyi üvegszilánk
a kietlen Mindenség...
Az egy másik világ
vagy magányos Istenség.