Rahan,
tökéletesen értem a problémád, akinek ma van egy kis esze, az így érez. Ma már egyszerűen nem létezik egyetemes tudás, a specialisták mindig többet fognak tudni külön-külön egy-egy területről, mint a mai „legreneszánszabb” ember. Azt is szokták erre mondani, hogy a „másodlagos tudások” terjeszkednek hihetetlen sebességgel (magyarán, hihetetlenül megnőtt a részletek kásahegye). Azt hiszem, a cél nem az, hogy minél több kását legyűrjünk a torkunkon, hanem, hogy képesek legyünk eldönteni, mi az, amit szeretünk, érdekel, és/vagy kell nekünk, és mi az, ami nem (lásd Hwb hozzászólását), plusz, hogy legyen fogalmunk, mi a bánatot is látunk. Egyszer egy tanárom azt mondta ezzel kapcsolatban: „mindenről keveset, kevésről mindent”. Tudott valamit az öreg.
A sznobizmus óriási haszna szerintem, hogy sokféle dolgot elolvastat, hátránya, hogy ego-növelésre fordítaná az így megszerzett "tudást". Kis odafigyeléssel ez talán megúszható.
Ja, a vetélkedők: szerintem sima pavlovi pankrációk, a műveltséghez annyi közük van, mint a kockás papírnak a matematikához, eszköz, cél nélkül.