Üdv Halmara!

Igazi választ nem is várhatunk önmagunk számára mástól.
A magam igazsága szerint a sors ellen nem lehet küzdeni, és keseregni pedig hosszú ideig nem szabad.Megélni kellene tudni, ami elrendeltetett.Biztos ismered a gondolatot, de idézem, hiszen jobban megfogalmazza, amire gondolok:
A lelki békéhez három dolog kell:
1. Tudjunk küzdeni az ellen, amin változtatni lehet
2. Tudjunk beletörődni abba, amin nem lehet változtatni
3. Legyen meg a bölcsességünk ahhoz, hogy a kettőt meg tudjuk különböztetni egymástól.
Nahát ennek a bölcsességnek a megszerzése tarthat több életen át, de valahol erre kell törekedni.Ezért nem tudok konkrét választ arra, amin itt töprengünk.
Talán még annyit, hogy az általunk elnevezett filozofikus magány egyik lényeges eleme szerintem, hogy alapvetően mindegy legyen, vannak-e körülöttünk, vagy nincsenek. Hiszen az életünk folyamán számtalanszor megtapasztaltuk, hogy minden fontos dolgot egymagunknak kell átélni.Ha megtaláltuk önmagunkat, sosem lehetünk egyedül.Az híd a magány filozofikus megéléséhez és a többi ember elviseléséhez, nem utolsósorban önmagunk elviseltetéséhez egyaránt.

oncogito