A semmi csodája

Ködbe veszett érintések
döbbent avarra hulltak.
Messze zajló mennydörgések,
memoárjai a múltnak.
Az illúziók zárt kagylói
csak az emlékről dalolnak,
mint egy liliom álmos bimbói,
ha a hervadásra gondolnak.
Új horizontok sem tűnnek fel,
hiába vándorlok felhőket hágva.
Kérdéseimre a végtelen Űr felel:
Engem is vár még a Semmi csodája...