Középiskolás koromban kötelező egyhetes meló volt minden évben. Ezt rendszeresen egy újpesti textilgyárban bírtuk tölteni, annak is a csomagolójában. Lélekemelő meló volt, midőn a dögnehéz textilkötegeket szépen be kellett csomagolni. Nos, volt egy év, mikor egyik nap becsomagoltuk, szpen nájlonba, masnival átkötve, mert exportra ment, másnap kicsomagoltuk, mert kiderült, hogy mégis selejtes... Következő nap ronda barnacsomagoólpapírba (ami ráadásul vágott, mint a ménkű), mert az is exportra ment, de a SZU-ba... :))))

Szép emlékem még az építőtábor, ahol leginkább szőlőt kapáltunk, kötöztünk. Egyszer sárgabarackot szedtünk, ami nagyon jó volt, mert utálom a sárgabarckot. :))))

Egyszer meg erdőt kapáltunk! Az gyönyörű volt! Félméteres fenyőerdőt először is meg kellett találni a derékig érő gazban, aztán szépen megkapálni. Később derült ki, hogy az erdőtelepítés előtt valamelyik - ideiglenesen hazánkban állomásozó - szovjet alakulat gyakorlóterepe volt, néhány kóbor fel nem robbant aknával. :(

A lexebb mégis az volt, amikor a helvéciai állami gazdaság palackozójában dolgoztunk egy napot... Életemben nem ittam annyi vermutot! Brrrrrrrr..... :))