Ha a kötelező diákmunkák játszanak, akkor idelökök párat:

Nr1: Ált. iskolás koromban mi is voltunk konzervgyárban paprikát csumázni. Loptunk onnan mindent, ami ehető és mozdítható volt, kedvenc haverom meg magát a paprikacsumát lopta ki kilószámra, majd másnap reggel visszalopta...Mivel a csuma kilója után fizettek.

Nr2: Ugyanezen alkalommal (vagy egy évvel később) ugyanabban a gyárban lekvárkonzerveket/befőtteket válogattunk. Végig kellett kopácsolni az összes tetejét, hogy melyik rohadt. Arra cca 4 perc alatt rájöttünk, ha egy kicsit eltekerjük a tetőt, majd vissza, levegőt kap és ugyanolyan hangja van, mint a rohadtnak. A selejt meg ugye szabadon "rabolható" volt. Annyi lekvárt azóta se fogyasztott a paksi lakótelep...

Nr3: Ez már gimnázium (Siófok), a BB szőlészetében szüret (se bor, se tömény természetesen, hogy rohadjanak meg). Napi norma 3 nagyobb műanyag ládányi szőlő. A frissen pubertált kis DRT hamar rájött, hogy egy kisebb műanyagot befordítva a nagyba kurva gyorsan meg lehet szedni a tervet, csak kellőképpen erőlködve kellet beleborítani a motyót a gyűjtőtartályba (persze műanyagostúl, mert kivenni szar lett volna a teljes TSZ-vezetőség és tanári kar szeme láttára). Egy hetet voltunk ott, hát embernek nem volt olyan jó színe ősszel, mint nekem...

Nr4 (ígérem az utolsó): Ez is gimi, de már D.földvár. Itt krumplit válogattunk, de a krumplival baseballozás sokkal szórakóztatóbbnak tűnt. Jól is ment a sport, míg az osztálytársak hülyébbik fele nem akart reflexpróbának alávetni és egyszerre hozzám nem vagdalt 10-15 kiló pityókát...Eztán váltottam a "futószalagon-jövő-krumplikhoz-én-ugyan-nem-nyúlok" módszerre és betegre unatkoztam magam...

Boldog diákévek....
Elnézést, ha sok lettem, vagy valakit feltartottam volna.