Még diják koromban (bár újabban megin az vagyok, de ez most mind1), amikor a Konzervgyárban voltunk társadalmi munkán kellett olyant csinálni, hogy:
volt egy futószalag amin érkeztek a frissen beüvegelt ecetes gusztusnélküliségek
erről a futóról mi lepakoltuk, rögzítettük őket nagy raklapokon, amiket egy targoncás továbbvitt egy másik futóhoz
a másik futóná más osztálytársak lepakolták a raklapról az eceteséket, közben végigkopogtatták - asszem eccer se szólt ki senki se az üvegből, úgyhogy még a folyamat eleje valszínűleg jól működhetett - és rápakolták egy újabb futószalagra, aminek a végén más osztálytársak másik (megjegyzem valamivel kisebb, tehát biztos lényeges elem lehetett) raklapra rakták át az egészet
raklapot targonca újabb futóhoz
az újabb futó végén újabb osztálytársak (jah voltunk vagy 35-en ekkor még, mint pisis elsősök) dobozokba pakolták 4-esével az ecetesüvegeket és a dobozokat valami raklapra lavírozták.

Na elvileg itten volt a folyamat vége, de persze soxor nem, mer akkor micsinált volna az utánunk következő brigád.

Úgyhogy gondolom ők laprakról le, futóra föl, futóról le, laprakra föl, laprakról le....

Innentől kezdve vált meggyőződésemmé az örökmozgó mégis léte!