Izland-fani történet.....

Jó a kérdés. A skandináv érdeklődés Norvégiával kezdődött, Amundsen útjai könyvekben meg ilyesmi. Aztán norvég szakos lettem az ELTE-n (illetve még vagyok is, most írom a szakdolgozatom), és elsősorban Norge érdekelt.

Aztán ott is tanultunk egy-két izlandi vonatkozású dolgot skandi töri meg óészaki irodalom órákon, de útikönyvekben is olvastam egy-két dolgot. Leginkább persze az tetszett benne, hogy viszonylag kívül esik a szokásos turizmus fő csapásirányán és én többnyire az ilyen helyeket szeretem (el nem mennék pl Costa Bravára, Korfura, stb. Na azért ez se igaz teljesen, de általában jobb szeretem az "off the beaten track" cuccosokat.)
Aztán egyszer úgy adódott hogy nyári norvégiai úthoz hozzá tudtam csapni egy kis Izlandot is, és marhára bejött nekem az az ország.
Főleg persze a természeti szépség, meg az egésznek az unikum-jellege miatt.

Az emberek meg úgy egyáltalán kicsit lassabban és nyugodtabban élnek. Mondjuk az egyetlen hátrány az, hogy egy picit kint van az európai "vérkeringésből", pl. eszükbe se jutott az EU-ban belépni, elvannak ők.

Kicsit ez így összevissza, de nagyjából így indult a játék. Ja és még egy fő ok: imádom a hideg, sarkvidéki éghajlatot, szenvedek is itthon minden nyáron.
Izlandra mindenképp vissza is akarok majd menni, mert még nem jártam körbe az egészet.

Ja és Grönlandra is.....