Kedves Lépcsőmászó!

Az arrogánsra sikerült megnyilvánulásaidat továbbra sem értem. Patrik segített nekem, mert volt egy kérdésem. Te is segítettél azt megelőzően, és ha elfelejtettem volna megköszönni, ezúttal szeretném pótolni. A HTML-topic is érdekes, de a szisztematikus agyamnak a konkrét példa mindenesetre nagy könnyebbséget jelentett.

Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért linkjét valóban én raktam fel próbaképpen; volt apropója, mivel korábban ugyanezen téma már szóba jött. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy számos meleg barátomnak, ismerősömnek nagy lelki megerősítést jelentettek Mello írásai. A hivatkozott honlapnak az Olvasótermébe is sok idézet bekerült tőle. Úgy gondolom, gondoljuk, hogy az ő szava valóban evangélium.

Azt mondod, vélhetőleg Jézus nekünk is azt mondaná, hogy menjünk, és többet ne vétkezzünk. Ebből gyanítható, hogy a "melegnek lenni" állapot számodra a "vétkezés" cselekedetét jelöli. Viszont a "ne vétkezz" önmagában nekem még nem örömhír. Nem vigasztalás. Nem lehajolás és felkarolás. Én Jézustól ezt várom (és meg is kapom). A kérdés arra vonatkozott, hogy az Egyháztól vajon ezt a felkarolást, ezt a vigasztalást vajon megkapják-e a világban megvetett, gyakran fizikailag, még gyakrabban lelkileg és egzisztenciálisan bántalmazott homoszexuálisok? Vagy az egyházi válasz kimerül abban, hogy "Menj (minél messzebbre, hogy ne kelljen bajlódnom veled), és többé ne vétkezz (és lehetőleg ne is létezzél)."?

Az első kérdésemre vonatkozóan - a kereszténység egyedülisége - tudom, hogy Jézus feltámadása áll a középpontban, ismerem az autobaszileia fogalmát is. De a kérdésem a gyakorlatra vonatkozott. Mert OK, hogy "kereszténység" = "Jézus Krisztus feltámadása". De "kereszténynek lenni" = "???" Szóval mit jelent a Te életedben a feltámadt Jézus, mi az a plusz, amit mondjuk Gandhi életében ugyanő nem jelentett?

Nem győzöm hangsúlyozni: nem provokálni akarok. Nekem ezek életkérdések. Hogy ne mondjam: élet és halál kérdése. Persze jogodban áll erre egymondatos KEK-választ adni.

(BTW: Emléxel a Mello-történetre az ejtőernyősről, akit elfújt a szél és fennakadt valahol egy fán? Egy arra járótól megkérdezte: "Hol vagyok?" - "Egy fa tetején" - felelte amaz. "Hé!" - kiáltott utána az ejtőernyős. - "Fogadjunk, hogy maga pap!" - "Hogy találta ki?" - kérdezi csodálkozva a másik. - "Úgy, hogy amit mondott, az legalább annyira igaz, mint amennyira használhatatlan.")

Bocs. :-)

Pax et bonum:

Feanor