Szerintem a GNR fénykora a két Illusions LP volt, azok közül is második az ami igazán bejön nekem... (Estranged, Breakdown, Pretty Tie Up, etc.) De az Appetite se rossz... Stradlin volt szerintem a legjobb zeneszerző közülük, kilépése (vagy kirúgása?) után elég nagy katasztrófa is lett a banda. A Spagetti is elég halovány meg Axl feltámasztási kísérletei is. Az Illusions-ök viszont zseniálisok, nem kéne szétrombolni az akkori legendát Axl-nek a mostani ténykedéseivel... Pont ezért nem is tartom a GNR-t mint együttest halhatatlannak, mert így visszanézve a múltját az egész GNR olyan mint vmi átjáróház vagy workshop. Állandó személycserék, veszekedések, a zene meg szép lassan háttérbe szorul. Az ilyen halhatatlan meg legjobb jelzők sokkal jobban illenének a Stones-ra vagy a Zeppelin-re szvsz. Ami pedig a "gitárhősi" pozíciókat illeti, Stradlin meg Slash is valóban jól tekertek, de azért egyikük sem volt egy Jimmy Page, valljuk be... Vhol olvastam, hogy pl. Slash-nek is Brian May volt anno az egyik példaképe...