A halkszavú megbocsájtók itt vannak. Itt vannak azok is akik bűneit kellene megbocsájtani. Itt vannak a hétköznapjainkban, az utcán, gyárak élén, ügyvédi irodákban, köszönik, jól érzik magukat. Eszükbe sem jut annyit mondani : bocsánat...

A halkszavú megbocsájtók pedig várnak, hogy megbocsájthassanak. Hiába várnak. Lassan, ők fognak bocsánatot kérni, az elrontott életükért, sokszor nyomorukért, börtönért, kínzásért, vagy csak az egyszerű mellőzöttségért. Vajon a régi bűnösök meg fognak-e bocsájtani?
Nézem a TV-ben Szekeres elvtársat Jászapátiban. Beszél 56-ról, a forradalomról. Holnap talán számonkér. Ismét. Ahogy korábban Veszprémben, Papp János elvtárs munkatársaként. Aki Belügyminiszter volt - akkor - és öngyilkos lett az 1990-es években.
Megbocsájtani az lehet - felejteni - azt viszont soha.