1. Én gyalog vagyok, Blászló.

Egy erdélyi magyarnak nem kell sem mimóza, hogy legyen, sem szégyenkeznie semmi miatt a világon. (Nekem annál inkább, ha félreérthettél.) Viszont abban segítenie kell, hogy az itteni fiatalabb nemzedék agyában kialakulhasson az összetartozás érzése az elcsatolt magyarokkal. És ere a feladatra nem mindegyik küldötte volt alkalmas eddig Erdélyországnak.

2. Azt hiszem, hogy ötletekért egy székely góbé nem kell, hogy a nyugatot irigyelje. Erdély mindig az akkumulátora volt az országnak. Hírességeink, művészeink, művészetünk aránytalanul nagy része onnan ered. Vagy mit mondjak még, a legjobb öt között nyilvántartott magyar konyha, tulajdonképpen a székely konyhával egyenlő. A barcelónai világkiállítás híresen szép, magyar pavilonját székely ácsok készítették. Ma is ott vannak az Erdélyből indultak a világ vezető országainak közgazdászai, bankvezérei, filmgyártói, a NASA mérnökei között stb-stb.

Egyszer Gyergyón hallottam egy öregtől: - Fiam, a székely szarta a magyart.

3. Mára elvált a világban, nem a természeti adottság egy ország gazdagságában a döntő. Nézd meg Japánt, semmije sincs, nézd meg az Oroszokat, mindenük van. Többet ér a kretivitás és a munkafegyelem és a szorgalom magas nívója.

4. Olyan lehet Magyarország a románoknak, mint nekünk Ausztria. Az ember mindig bosszankodik, ha hazajön, hogy mi még mindig csak itt tartunk. Ezt ki kell tudnotok használni a kapcsolatotokban.

Ha Magyarországnak eltűnne egy varázslattal az adósságállománya, akkor sem tudnánk még évtizedekig úgy élni, mint Hollandia, vagy Dánia, vagy Ausztria. Mert a fejekben rendetlenség van. A bolsik kiirtották vagy elüldözték a középosztályunkat és összezavarták a fejekben az értékrendet. Az egyszerű ember nem tudja, hogy hogyan éljen, mi a fontos és mi a fontosabb. Sokan a szappanoperákból próbálnak életmintákat ellesni, amik legtöbbször csak a filmeken működnek.

Az ország, az elmúlt ötven év alatt, tele lett viselkedni nem tudó emberrel. Az a 385, aki bennünket Parlamentben reprezentál, nagy százalékban elhízott, ápolatlan, rosszul öltözött, és neveletlen. De megoldották a problémát. Az idén már nem pásztázhat a TV-kamera a képviselőkön az ülések alatt, mert tavaly sokszor láthattunk köztük alvót, újságot olvasót, telefonálót, odvas fogait mutogatva ásítót vagy éppen önfeledten fikázót.

Van mára már egy újgazdagokból álló középosztályunk, meg néhány fős kommunistából lett arisztokratánk, de még generációkba kerül, amíg ők belátják legalább azt, hogy a vagyonnal kötelezettség is jár népük felé. Van helyrehoznivalónk elég.

És akkor Románia most ettől a helyzettől még kicsit hátrébb van. Különösen az ország regáti része. Ha tehát megszületik a határon kívüli magyar-állampolgári státusz, akkor már nem fognak sehol románnak gondolni, benneteket sem. Viszont ők rajtatok keresztül juthatnak majd csak be, mindenféle tekintetben Európába. Mondhatom, ti vagytok oda az ő kalauzaik. Ez igen lényeges a jövőre nézve.

Én azt hiszem, az erdélyországiak igenis tudnak új gondolkodást, új vért, itt már régen elfelejtett érzéseket, hitet adni az anyaországnak cserébe a magyarországi lehetőségekért, ezzel is minél gyorsabban eltűntetve közülünk a mi és ti fogalmát, hogy újra többes szám első személyben beszélhessünk mielőbb egymással.

Üdvözlettel: puzdra