tiszteletem apád emlékének.

nekünk ilyen édesapáink voltak. sokunknak van ilyen, s ég ilyenebb története. ezek az élhetelenek hátukon cipelték az országot.

a másik kérdés nehezebb. például a holokauszt túlélők, illetve az elhunytak rokonai sohasem bocsátanak meg, és senki sem hiányolja ezt esetükben.

ahhoz, hogy valami szervesen összeálljon, először a különbséget kell tudni artikulálni.

sok 56-os elítélt azt mondta, hogy oly szívesen megbocsátana. de amíg nincs kimondva, hogy kik, és mit követtek el, amíg tőlük önként csak egy ember (farkas vladimir, ráadásul nem is 56-os bűnei miatt) kért elnézést, hogyan bocsáthatnak meg, és kinek?

horn sem pufajkásoznák szerintem, ha egyszer legalább annyit mondott volna, hogy sajnálom. de soha nem mondta...