Anikó1 kedves!

Megdöbbentően szemléletes képeket használsz, már
már súrolja a határát a lélektani filmeknek. Elinditottál egy gondolatot a fájdalomról, és az abból fakadó "cselekménysort" bezártad egy idézem:

"De nincsen sorsunk
Szemben a világgal állunk
Mi védtelenek... "

Gyönyörű a vers tisztán követhető, ami lezajlik Benned. A világgal való szemben állás gondolata sokszor felbukkant bennem is. De talán mégsem így van egészen, vannak még, akiknek fontos a másik és szívesen fogadja a Tőle jövő üzeneteket. Talán nem mindenkit a felszínes kötelék köt össze a másikkal? És ugye itt a topicban is bár nem ismerjük egymást személyesen, mégis verseink hangulata, lelkünk mindenkori tükre nevezhető-e felszínesnek? Ugye nem? Érdemes ezen merengeni egy kicsit. Miért van, hogy versre - vers érkezik?
Azért jó így élni, hogy valahonan valakitől válasz jön, jöhet. Rajta hát öltöztessük remény ruhájába szívünket, és jöjjenek gyermekeiként újabb versek.