Szerintem sem kell a - hadd nevezzem így - transzcendens és az immanens örömhírt kijátszani egymással szemben. Csak egyszerűen az embereknek arra kell választ adniuk, amire irányulóan kérdéseik vannak. Amikor valaki a haláltól fél, akkor adekvát válasz a feltámadás evangéliuma, és semmire sem megy azzal, ha adnak neki egy szelet zsíros kenyeret vöröshagymával. De ha valaki éhes, akkor álszent dolog neki az Eucharisztiáról beszélni, mert igaz, hogy az Élet Kenyere, ugyanakkor kevéssé kalóriadús. :-) Jézus is előbb megetette a társaságot, és utána mondta el az eucharisztikus beszédet (Jn 6).

Szóval attól nem félek, hogy a mai katolikus kérügmában a "transzcendens evangélium" (ha már így neveztem) elsikkadna. Nagyon nem. Az immanens örömhír terén viszont majd' kétezeréves restanciánk van. Egyáltalán nem baj, ha valaki erre áll rá: kinek mire van karizmája. Egy ismerősöm egy kiváló lelkipásztorba akart mindenáron belekötni, és azt mondta róla, hogy soha nem prédikál Máriáról. Azt hiszem, a valamiről való hallgatás nem lehet érv annak megítélésében, amiről az illető valóban beszél. Hiszen ezen az alapon Pált is felejtősbe rakhatnánk, elvégre a Krisztus-esemény történeti része és maga a jézusi igehirdetés, az "Isten országa" teológia teljesen mellőzve van nála. Hiba ez? Nem, hiszen _amiről_ viszont beszél, az teljesen korrekt.

Attól nem félek, hogy a "Jézus a feltámadás és az élet" igazság képviselése a mai igehirdetésben elsikkadna. Az emberi méltóság, a személy tisztelete, a gondolkodás szabadsága, az individuum önállósága annál nagyobb veszélyben forog. És itt jön, amit de Mello mondott: Az elsődleges kérdés nem az, hogy van-e Isten meg hogy kicsoda Jézus, hanem az, hogy te ki vagy. Ha jól értem, ez egy alapvető ismeretelméleti kérdés, és ennek az _ilyen jellegű_ (önismeret mint az Isten-ismeret conditio sine qua non-ja) felvetésével máshol még nem találkoztam.

> „Jézus azért érezte magát olyan jól a bűnösök között, mert nem tartotta magát különbnek náluk.” Nektek mit mond ez a mondat?

Hm... Kemény beszéd, ki hallgatja?! :-))
Nem tudom... A niceai és a kalkhedóni atyák vélhetőleg összevonják a szemöldöküket. A megoldás talán ott lehet, hogy Jézus egyszerűen az erkölcsi kiváló(bb)ság kérdését egyszerűen nem tette föl. Az Atya, mint mondta, fölhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt. A megváltás egyetemes. Innentől kezdve tökre nem érdekes az erkölcs mint olyan, hiszen "mindent szabad, de nem minden használ". Úgy gondolom, Jézus az emberekkel ült le beszélgetni, kajálni, poharazni, nem az erkölcsileg pozitív vagy negatív cselekedeteikkel. Olyanokkal, akiket az Atya az Ő képmására teremtett (bocs, nem akarom trinitológiai irányba elvinni). Isten öröktől fogva szabadon elhatározott, egyetemes üdvözítő akarata (1Tim 2,4) folytán mindenkinek alanyi jogon (és nem érdemei függvényében) jár ki az a tisztelet, ami az Isten Fiának kijár (bár nyilván ez a tisztelet őt ontológiailag és logikailag mindeneket megelőzően megilleti).

Na, lehet, hogy elég zavarosra sikeredett. Szóval annyit akartam kihozni az egészből, hogy Jézus a maga mindenek felettiségével megteheti, hogy ha már egyszer emberré lett, akkor konzekvensen vállalja az egyenlőséget ezen faj legutolsó söpredékével is (bocs a szóért!), hiszen ellenkező esetben az inkarnáció értelme veszítene a maga teljességéből.

Huh... Ez hosszúra sikerült...