No, ehhez az utolsó hozzászóláshoz csatlakoznék. Nagyon szeretem Mello-t, de azt hiszem, ha a kereszténység egyediségét akarom megvilágítani, nem ő az én emberem.

Számomra a keresztény tanítás egyedisége Jézus Krisztus Feltámadásában van.

Világunk jelenségei ellentmondásosak. Látsz rengeteg lüktető életet és rengeteg szenvedést, halált. Miért az egyik, ha van másik? Miért a másik, ha van az egyik? Hogyan mondhatod egyértelműen jónak az Istent, ha a világ ennyire ellentmondásos?

A kereszténység nem logikai-filozófiai választ az. Válasza az, hogy van válasz. Mert Jézus föltámadt a halálból. Ez szerintem sajátosan egyedi megoldás, illetve a zsidók megoldása hasonlít, amit Jób könyvében találunk. Ott sem magyarázza meg Isten, miért élte át Jób, amit átélt, csak demonstrálja a hatalmát, mintegy jelezve, hogy kézben tartja a dolgokat. A Feltámadás számunkra hasonló jelzés. A Szentírás problémafölvetése szélsőségesen őszinte, válasza pedig egyedien meghökkentő. Ez a feszültség ismereteim szerint egyetlen más vallásra sem jellemző.

Persze ennek a teológiai épületnek, amit itt épületesen fölvázoltam, van egy gyenge pontja: egyáltalán nem koncentrál arra, amit Jézus életében tett és mondott. És itt válik fontos figyelmeztetéssé számomra Mello, aki mindig egy élő embert mutat be, mint Mestert. Jézus élete, halála és föltámadása: egység. De nekünk feladat megtanulni ezt az egységet látni.

Szóval szeretem Mellot, és az írásait.