"szavaidból áramló fölényes (balos) kissé lekezelő evidenciáktól "
Mit kezdjek ezzel a mondattal kedves Tivadar?
Nem tudod pontosan, csak gyanítod, hogy esetleg materialista vagyok, s akkor mindjárt "balos" is?
A politikát is bele lehet keverni ebbe a témába?

Nehezen tűröd a "materialista evidenciákat"?
Pedig annyi féle egymástól merőben különböző szellemi gondokkodásmód él meg a világon egymás mellett, egymással összefonódva, egymást kiegészítve .... s a nyitottság szerintem éppen azt jelenti, ha mindegyiket szeretni tudod. Nem csak a kéket,a pirosat is, nem csak sárgát, a zöldet is. Egy szín sosem elég a szinességhez.
Lentebb írtam, hogy Marxot épp úgy tisztelem mint Hegelt, pedig az egyik a materializmust, a másik az idealizmust képviselte (csak így egyszerüen fogalmazva) de mindkettő nagy gondolkodó volt.

A tantarikus szövegek (például) arra irányítják a figyelmet,hogyan függnek össze egymással a dolgok.
Ahogy a szőttes színes szálai keresztezik egymást.
A tibeti út voltaképpen gyakorlás, amely képessé
teszi a beavatottat arra, hogy még élete során elérje a Nirvánát. Ime a szó, a fogalom, ami számomra épp oly megfejthetetlen mint a végtelen.
Nem megyek bele, ez egy külön téma, annak ellenére, hogy jelen van itt is, mint mindenütt, ahol valami elkezdődik és véget ér. Mindenek elött
és mindenen túl ott a Nirvána. Az én laikus elképzelésem szerint az egyéni lét előtti és utáni állapot, az örökkévalóság végtelen nyugalma.

A keresztény vallás ezt az egyéni lét utáni állapotot képzeli túlvilágnak, s nevezi menyországnak, avagy pokolnak,kinek kinek érdemei
szerint.
Engem sokkal inkább megrendít Gótama Szidhartá
(Buddha ) gyengéd ateizmusa, s a titokzatos csend, ami körülveszi. Ennek ellenére nem vagyok
buddhista.( Csak nyitott :-))