Persze, persze, vannak zenék, ahol abszolút indokolt a trigger, én azt sajnálom, hogy sok helyen a dob feljavítására használják.

A dob kötése általában valóban problémás, de már vannak olyan pultok, ahol tökéletesen megoldható, ilyen van pl. Pesten az Aquariumban is, nem véletlenül megfizethetetlenül drága hely.

Igen, aki sorozatban remek teljesítményt nyújt, az minden bizonnyal jó dobos. Egy lemez viszont nem sokat jelent.

Magyar anyagon is lehet király hangzást podukálni, de ez sokmindentől függ:
- mennyi idő van a stúdióban a hangszínek állítására, mikrofonokkal való kísérletezésre,
- milyen berendezés van a stúdióban, mert egy soundblaster hangkártyából nem fog hang kijönni, mégis van, ahol használják,
- a hangmérnök mennyire profi,
- a zenészek mennyire játszanak pontosan stúdiókörülmények között (taktjel, legkisebb hiba is hallatszik, izgalom, stb.)
- milyen hangszerekkel és erősítőkkel rendelkeznek a zenészek (hangolódási problémák, zajszintek, miegymás)
Alapvetően viszont egyetértek: valóban nem csak pénzkérdés a tisztességes hangzás, bár pusztán a hozzáálás és a lelkesedés édeskevés.

Számomra a pozitív magyar példák: Strong Deformity (Racket), Blind Myself, Sear Bliss (Haunting).
Remélem, a mi albumunk is megüti majd az előbb említett színvonalat hangzásban is.