A jelenlegi stúdiótechnika olyan hihetetlen dolgokra képes, hogy pusztán a lemezekről nem kaphatunk pontos képet egy dobos tudásáról.
- Szinte korlátlanul lehet kötni, azaz akár kis részletenként is felvehetik a dalt,
- az erőtlenül megütött dobokat triggerrel tökéletes hangzásúvá lehet csiszolni,
- a pontatlanságok, igaz, roppant időigényesen, de elvileg tökéletesen javíthatók.
A megállapítások természetesen kitűnően felszerelt stúdiókra vonatkoznak, amilyenekben sajnos még soha nem jártam, csak olvasgattam ezt-azt.
Nálunk a stúdiók általában nincsenek felszerelve ilyen cuccokkal, illetve amikor egy zenekar 2 hét alatt ránt fel egy lemezt, nincs idő ilyen apró finomításokra. Max. benyomnak a pergőre, lábdobra egy triggert, de az nem túl igényes megoldás, mert pl. a pergő urván kiszólhat a mjuzikból, ráadásul a zenehallgató nem tudja, hogy mitől fárasztó hallgatni a zenét.