Üdv Halmara !

Alapvetően egyetértek a gondolataiddal, annak ellenére, hogy hívő embernek tartom magam.
Bár nem is jó fogalmazás, hogy annak ellenére, sokkal inkább azért, mert hitem van. Ezzel az is jár, hogy sokmindent lehetségesnek tartok,de semmit sem tudok mindazok lényegéből.
Teljesen mindegy, hogy kitől jönnek azok a gondolatok, amik megragadnak, amikkel azonosulni tudok, a gondolat lényege és nem a szerzője a fontos.
Azonkívül nagyonis fontosnak tartom én is az öregedéshez való felkészülést, mert nyolcvanegynéhány évesen már nem tudom elképzelni, mert akkor már megélni kell.
Sokkal jobb most szembenézni mindazzal, ami várhat ránk, és ha csak elképzeléseink is vannak, ami nem sok, de több mint a semmi.Akit egyszerre nyakon üt az öregség, az nehezen tápászkodik ki a depresszióból, ha egyáltalán sikerül.
Továbbá nagyon fontosnak érzem a másik ember helyzetébe való beleélést,mert szerintem az a szeretet kapuja.
Nemrég engem is nagyon bosszantott a fanatikus, vagy felületes, kemény ítélkezés, de ma már csak mosolygok rajta.Sőt, mondhatnám nagyobb élvezettel vitázom ilyenkor, mert ha higgadt tudok maradni, nagyon élvezetes szócsatákat lehet átélni..Ugyanis nekem sosem a másik legyűrése, hanem az igazság megtalálása a cél.Az pedig minden embernél ott van valahol, csak meg kell tudni hallani.

oncogito