Itt senki nem mondta, hogy a P. Waltz vagy a King C. nem progresszív.

Szerintem a progresszív metal jelző elhangzása után egyaránt megjelenik a Dream T., a P. Waltz, a QR, a Cynic vagy a Messuggah, és ez így van rendjén.

Mint minden rövid stílusmeghatározás, így ez sem lehet pontos, de azt mégsem mondhatjuk mi, DT fanok, hogy mi "metal alapú, de jazz és klasszikus elemekkel átitatott komplex ritmikákra és virtuóz hangszeres játékra épülő" zenét szeretünk.
Egyébként nem is értem, ki állíthat olyan hülyeséget, hogy a DT nem progresszív? Egy vitán felül iskolateremtő lemezeket készítő zenekar akkor is progresszív marad, ha lemezről lemezre nem újítja meg a stílusát (Akkor a Pink Floyd sem progresszív, más bocs?!). Gondolom, azt azért senki nem állítja, hogy az első DT nem hozott gyökeresen új megközelítést.

Egyébként aki szerint a DT csak annyi, hogy "matekozzunk !", az a fülein ül. Nem állítom, hogy ez a leg érzelemdúsabb zene a világon, de annál tutkóra több érzelem van benne, mint a metal lemezek 90%-ában.

Tudod, egy zene nem attól lesz érzelemdús, hogy egy metalbanda színesítésként vonóst alkalmaz, de tökegyforma nótákat nyomat, hanem attól, ha valaki olyan fokon mestere a hangszerének, hogy mindent el tud mondani. Ilyen pl. Vai vagy Satriani, és majdnem ilyen Petrucci is.
Tudod milyen a matekos prog. metal? Pl. az After All, na az matek. A Nemesis pl. nem az. Számológéppel csak a ritmusváltásokat és a hangokat lehet kiszámolni, de JÓ DALOKAT írni így nem lehet. És a DT-nek vannak jó dalai. Átkozottul jó dalai.

Tehát szerinted a Kovenant érzelemdúsabb zene, mint az "agyatlan" Dream Theater?
No comment.