'89 júniusában az MSZMP legbelső köre négytagú elnökséget hozott létre Grósz, Németh, Nyers és Pozsgay részvételével. Ezzel ugyan felrúgtak mindenféle tételes alapszabályt (innen az utalás a háttéralkura), viszont nyilvánvalóvá tették azt, hogy kiken múlnak a dolgok. A megegyezés valójában arról szólt, hogy Grószt ejtik, Németh miniszterelnök marad, Nyers pártelnök lesz, Pozsgay pedig valami népfrontos köztársasági elnök, és így vezénylik le a rendszerváltást.

Szeptember 18-án Pozsgay aláírta a paktumot az ellenzék nagy részével, Németh (háttérben Hornnal) pedig a parlamentben folytatta. Október 6-án a rendszerváltó kongresszus olyan döntéseket hozott, amellyel ugyan senki résztvevő sem értett egyet maradéktalanul, viszont ez a döntéshalmaz egy színfalak mögötti kicsikart kompromisszum-minimum volt, ezért a 10-15%-os Grósz-szárnyat kivéve mindenki képviselni tudta, beleértve a nagyon vegyes elnökséget is. Ám novemberre a színfalak mögötti mutyizás megbosszulta magát, sem az MSZP tagsága, sem pedig az MDF nem támogatta Pozsgayt, akinek így elszálltak az elnökjelöltségi ábrándjai, a 4igenes népszavazás összerántotta az ellenzéket, és az MSZP népszerűsége a hóeleji 30%-ról 15%-körülire esett vissza. Ekkor Nyers Rezső (a háttérben Kovács Jenővel) megpróbált keményíteni saját kormányával és parlamenti frakciójával szemben, mire Németh Miklós kilépett az elnökségből, ugyanezekben a hetekben K-Európa megrendszerváltotta önmagát Gorbacsov és és Bush alig titkolt támogatásával, Németh és Horn új lehetőségeket kapott, Nyers és Pozsgay lemaradtak - de ez már egy másik történet kezdete.