Kedves Nso Csi,
szerintem nem azért szakított a bátyjával, mert "nem kapott tőle eleget", hanem mert egészen mást kapott, mint amire szüksége lett volna. Pontosabban egyikük sem tudta igazán feldolgozni a dolgokat, és nem is tudtak ebben segíteni egymásnak, sőt, a jelek szerint csak rontottak a helyzeten. (Mindenesetre arra én is kiváncsi lettem volna, hogy a rokonok mit mondanak...) Ez szerintem még változhat, attól, hogy most az ad neki biztonságérzetet, hogy csak magára számíthat, és nem enged mást beleszólni az életébe, később valószínűleg ő is érezni fogja, (ha igazán túl lesz a dolgokon), hogy a család, akármilyen is, mégis nagyon fontos.
Ezt a nagy önállóságot én inkább úgy értem, hogy ő is, mint minden kamaszgyerek keresi/kereste önmagát, vitatkozik a felnőttekkel, más elképzelései vannak, mint a nagyoknak, stb. Csak éppen egy átlagos gyerek mindemellett érzi azt, hogy nyújtanak neki egy biztonságos hátteret, igazán még nem tartozik semmiért felelősséggel, ez pedig ennél a kislánynál éppen nem volt meg - tehát a lelke védelmében a saját lábára állt. Nem hiszem, hogy nagyon boldog volt, hogy önálló lehet, de mégiscsak ő választotta. Ezért érzelemmentes szörnyetegnek még semmiképpen nem nevezném. Azt sem hiszem, hogy feltétlenül borzalmas szülő válna belőle - talán éppen ezért sokkal jobban oda fog figyelni a saját gyerekeire, mert tudja, milyen, ha magára hagyják.