Kedves Lévai Halmara!

Amit írtál az megrendítő számomra. Vajon tényleg eljőn az az idő is amikor már nem lesz az emberben szeretet? Én láttam annak idején a 80. évét meghaladó nagyanyámat -1899. -ben született a jó öregassyony és 84 évet élt, - amint megélte ezt a szörnyű végső magányosságot.Pedig sokan látógatták és probáltak némi vigaszt belópni szabadon választott magányába. Valahol egy szép nagy ház, hátulsó de kényelmesre berendezett kisszobájában, egyik lányának szeretetteljes gondozása mellett élte le életének utolsó napjait. Az utolsó 3-4 évet ágyabn fekvő betegként élte le. Tv. -t már nem látott, de soha nem is érdekelte, valami értelmetlen dolognak tartotta mindig, rádióhoz már nem volt türelme, de énekelte a zsoltárokat és sokat imádkozott...
Üdvözlettel