Sziasztok!
Eső ugyan ezen a hétvégén sem volt, de ilyen kellemes, késő őszi napokra rég nem emlékszem. Csütörtöktől hétfőig sikerült élvezkednem. Minden nap 25°C körüli volt a hő, a szabadban zuhanyoztunk, bográcsoztunk.
Szeretném ezeket a napokat nagyon elraktározni a rövid, szürke, téli depressziós napjaimra, hogy legyen mire vágyódni.
A víz általában nyáron is fodrozódik kicsit, a szél susogtatja szinte mindig a nyárfákat. (Viharsarok)
Most teljes szélcsend, tükör víz volt. A vízen tükröződött a partmenti fasor az ezernyi színével. És akkor nagyon magasan megjelentek a vadlibák, távcsővel figyeltem, hogyan rendezték soraikat, aztán huss délnek. (ezek nem a mieink, azok már elmentek, ezek északabbról jöttek)
És még este, sötétedés után sem volt vége. Feljött a telihold, mint egy égő korong, az ég tetején pedig úgy világított, hogy olvasni lehetett.
Olyan volt mint a valósággá vált mese.
Bocs, hogy giccses lettem, de egészen meghatódtam ezen a csodán. (Ez már nagyon off, de még fogtunk hozzá egy 4,60 kg-os süllőt.)

barnetto