Szerintem a feleslegesség érzése éppolyan illuzió, mint amikor azt hisszük, szükség van ránk. Hiszen nagy igazság, hogy mindenki pótolható.
Azonban mindig lehet másokkal törődni még fizikailag gyengén is.
Vénen is kérdezhet úgy az ember, hogy kinyílik a másik.Sokszor a kellő pillana eltalálása a nagy titok. Azonkívül nemcsak a beszélgetés az egyetlen kommunikáció.Aki képes aktív szellemi életet élni az bizonyára mindig talál kontatkutst.Pl. még a Net-ezésnek sincs szerintem akadálya.:-)
Az emberi akaraterő sokszor csodákra képes.
Az elsődleges mindenképpen a belső egyensúly.Ezt pedig az egyedüllét megtanulával lehet szerintem edzeni.Önmagunk gondolatai, szándékaink ismerete megannyi titok. Ha ez iránt a készség megvan, nem von maga köré fagyos levegőt, amitől mindenki menekül.Nem vitatom, hogy ez keveseknek sikerül, de kevesen is készülnek rá, kevesen gondolnak rá. Anélkül pedig biztosan nem megy.