Kedves munkadarab!

Nehéz elhatárolni a spekulánsokat és a nem spekulánsokat egymástól, mert a spekulációnak az a lényege, hogy a bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkeztére vagy elkerülésére fogad valaki. A devizapiac szereplőit Simon sez leírta, legfontosabbak a nemzetközi kereskedelemben részt vevő vállalkozások, aztán a bankok, biztosítók egyéb pénzügyi vállalkozások, nemzeti bankok, a turisták. Az árucserét folytató vállalkozások fő tevékenysége, amiben ők erősek, amihez legjobban értenek, az adott tevékenységüknek megfelelő termék előállítása, számukra az eltérő valuták árfolyamingadozása extra kockázati tényező. A jobb tervezhetőség, gazdasági kalkuláció érdekében ettől a kockázattól a fő tevékenységükhöz képest csekély díjért megszabadítják a spekulánsok, akiknek ez a fő tevékenysége. Mivel ez egy tényleges szolgáltatás, ezért díj jár, ugyanúgy, mint mondjuk a bank számlavezetéséért. A spekulánsok azok a magánemberek, akik a brókercégeken, bankokon keresztül spekulálnak, az árfolyamingadozásokat próbálják kihasználni, olcsóbban venni és drágábban eladni, jelen esetben valutát. (Ha nem lennének árfolyamingadozások, az ilyen jelegű spekulációnak nem lenne létjogosultsága.) Ha előrejelzéseikben tévednek, buknak, vagyis veszteségeket szenvednek el. A termelő vállalatok egymással szemben nem akarnak spekulálni, bár elvileg megtehetnék, de egyszerűbb és olcsóbb számukra a piacon lévő spekulánsokhoz (közvetett úton persze) fordulni, mint tárgyalgatni a fél év múlva esedékes valutaárfolyamról a másik vállalattal. A spekulánsok elhatárolása nem egzakt, hiszen a brókercégeknek is van saját tőkéje, bankoknak, termelő vállalatoknak is lehetnek szabad pénzeszközeik, de nekik nem ez a fő tevékenységük, és hosszabb távban gondolkodnak. A vállalat is olcsóbban akar venni, drágábban eladni, és mindenki ezt részesíti előnyben, ha van rá lehetősége. A spekulánsok biztosítják a pénzpiac nagy forgalmát, az árfolyamingadozásokat csökkentik, tervezhetőbbé teszik a jövőt.
Namost ennyi időm volt.