Kedves golden!
Több versedet olvastam már, de mind között ez tetszik a legjobban.
Talán azért is, mert a saját nagymamámra gondoltam közben, aki már sajnos nincs velünk, s akinek én is hányszor simogattam vértelen, gyenge kezét esténként, s lestem a lélegzetét...
Kívánom, hogy mindig így érezz, s meg tudd szépíteni öreg napjait!
Nagymamád nagyon büszke lehet unokájára!