Papp György tanár urat kéretik nem bántani. Nagyon jó fej ember, igaz, hogy nem a kemény kezéről és hatalmas szigoráról ismert, így vezetői mivoltának jogossága esetleg megkérdőjelezhető, de a szíve arany, és nyilván nem véletlenül van ott, ahol van. Annak idején engem is tanított, és nagyon szerettem, s mind a mai napig megismerjük egymást az utcán :)
Na ja, a papucs, meg a mellény... Mindkettő megvan egyébként, ereklyeként őrzöm, pedig utóbbit nagyon utáltam (főként azért, mert mindenben utálom az uniformizálást, ahhoz én túlságosan egyéni és lázadó vagyok! :)) De későbbi iskoláimban én is visszasírtam a papucsot :))) Főleg a fősulin, mikor esetleg napi nyolc-tíz órát kellett a cipőben fülledni... :)
Hm... nosztalgia :))
bye
madcat