Tisztára a Parlamentben érzem magam. Itt is minden valami protokoll alapján működik? Annyira komolyan veszitek a külsőségeket. Ebből is látszik, hogy a zene is valójában miről szól.

Na jól van tiszteljük az idősebbeket, a bölcsebbeket. Én pl. Black Sabbathot is csak feldogozásokból ismerem, úgyhogy egy szavam sem lehet. Ki vagyok én?

Itt már nem is a zenei-, hanem személyességi ellentétekről van szó. Valaki komolyan veszi a kommentárokat, mert annyira a szivén viseli a dolgot, valaki nem.

Én legfeljebb akkor kapom fel a vizet, ha anyámat szidják. Azt tartom személyeskedésnek.

De majd, ha felnövök, biztos megtudom, hogy mindent komolyan kell venni, és nem szabad ám viccelődni.

A másik meg - hogy ezt is tisztázzuk már - az, hogy sokak véleményével ellentétben, én igenis metál-frontos vagyok, csak mondjuk nem olyan görcsös, és épp ezért állok ki a műfajért és éppen ezért bassza fel az agyam ez a sok régi-új szar, ami annyira lehúzza ezt a műfajt.
Küldetésem célja, hogy ezt a féregnyúlványképződményrosszindulatúdaganatot levakarjom a műfaj értékes törzséről, hogy az újra valódi értékét nyerje vissza.

Tegnap a magnóm egyik dekjében a Rhapsody volt a másikban az Eminem, csak hogy tudjátok, nem vagyok alaptalan megítélő.
Nyerset meg nem ismerem csak tévéből és még koncin sem láttam őket. Brit-popot meg nem szeretem. És nem tudom ezeket honnan szedted?

Szerinetm felejtsük már el ezeket a fonetikai, nyelvhelyességi biz-bazokat, és vitatkozzunk már egy kicsit a lényegről, a független olvasók szórakozatására.