Kedves Satya!

Azt hiszem kicsit enyhén ítélsz meg bizonyos dolgokat, ha pápákról van szó:
Azt nem állítottam, hogy a korszak pápái mindenben a helyzet magaslatán álltak.
Valóban, a parázna és gyilkos pápák tetteinek ez a leghelyesebb megítélése: nem álltak mindenben a helyzet magaslatán.
Ugyanez folytatódik:
II. Gyula pápa erkölcsileg kifogástalan életet élt, bár inkább született hadvezérnek, mint a kereszténység vallási fejének.
Ez azért meglepő, számomra, mert tudtommal neki is megvolt a szeretőjétől született fiacskája, akit bíborossá tett, továbbá részt vett a Medicik ellen szőtt gyilkos merényletben, amit a szentmise alatt vittek véghez, és az egyik Medici fivér meg is halt. Én nem bánom, hogy a jelenkor általam nagyrabecsült pápái (XXII. János, VI. Pál, I. és II. János-Pál) még II. Gyulánál is kifogástalanabb életet éltek :-)))

Tréfás felvetésedre:
Állítom, ha Luthernek van türelme végigvinni a reformokat, és nem egyéni ambícióit kezdi alakítgatni, akkor eljutott volna az Egyház a reformokhoz, és kikerülhetett volna nagyon sok vallásháborút, és a Tridenti zsinat – amely lehet, hogy nem ezen az elnevezésen futna – sokkal rugalmasabban kezelte volna a dolgokat, nem merevedett volna be annyira sok minden.
Nemo már érdemben válaszolt. Ha Luthernek (és híveinek) van türelme, akkor szépen megégetik őket, és a sarki boltban vásárolhatnánk a búcsúcédulákat. Tény viszont, hogy Tridentre valószínűleg nem kerül sor...

haliho