... Teleportálási tanácsadó 7. folytatása:

A burokszakadás eetén sem kell nagyon megijednünk, a burok képes némi önjavításra, viszont igen könnyen megfulladhatunk, ha nem gondoskodtunk a burok mögött a magunk oxigénnel való ellátásáról. Node hagyjuk a burkot, a Nyálarcúakat, és engedtessék meg, hogy végre elmesélhessem legutóbbi útiélményemet, amit egy "ragadozó" teleportnak köszönhetek és ami miatt, oly sokáig távol voltam.

Utazás a kárbaveszett erőfeszítések földjén!

Ezen utazásom rendhagyó módon kezdődött, éppen hajnali sétámat végeztem, mikor hirtelen 5 óra irányából rámtámadt egy "ragadozó" teleport és elragadott. A támadás teljesen váratlan volt, és jómagam felkészületlenül, törülköző, rendörcsoki, fogkrém és fogkefe nélkül, gyakorlatilag teljesen utazásra alkalmatlan állapotban már lebegtem is át a féregjáraton, mire ráeszméltem, hogy mi történt.
Még nagyobb bánatomra ráadásul teleportálás közben elakadtam a már említett rióhoz hasonló helyen és igencsak hálásan gondoltam arra, hogy mégiscsak meghagytam a szakállamat.
Első dolgom volt, hogy kerítsek valahonnan egy törülközőt, ennek a törülközőszerző buzgalmamnak nagyon is nyomós okai voltak, ugyanis egyrészt nagyon jó idő volt és szerettem volna csobbani egyet a tengerben, mielőtt újra visszaszívódnék a féregjáratba, másrészt a közelben láttam néhány Repetuumi Varacskospofát és nem lett volna éppen életbiztosítás törülköző nélkül összefutni velük, elég rövidlátóak, nem bíztam abban, hogy sikeresen megkülönböztetnek a helyi létformától és nemigazán lett volna kedvem a vacsorájukká válni. Ennyi szerencsétlenség után, igencsak kapóra jött, hogy óvatos törülköző vadászó bóklászásom során ráakadtam egy szerencsétlenül járt Trafalmadori holttestére, még nagyobb szerencse, hogy volt törülközője is, no meg sok egyebe, ezeket a tárgyakat szorgalmas hullarablóként viselkedve gyorsan magamhoz is vettem, és nagy örömmel nyargaltam velük lefelé a tengerpart irányába. De örömöm nem tartott sokáig, mert mielőtt még leérhettem volna éreztem, hogy lassan összeszűkül a gyomrom és ez tapasztalataim alapján majdnem biztos jele volt annak, hogy az utazásom tovább folytatódik újfent a féregjáratban. A megérzésem most sem csalt meg, mert hirtelen körülvett és újra beszippantott a féregjárat.

A nagy izgalmak és a kimerültség miatt, sajnos nem sikerült kitartanom és a féregjáratban való lebegésem során valószinüleg elveszthettem az eszméletemet, mert miután magamhoz térve kievickéltem a teleportból amibe kerültem, egy meglehetősen büdös bolygón egy özönvíz előtti kissé romos teleportáló állomás mellett nézegethettem körül, semmiképen sem túl optimista tekintettel a távoli ködbevesző tájat fürkészve. Miután sem különösebben érdekes vagy más egyéb megtekintésre érdemesnek látszó dolgot nem láttam a környéken, leültem egy közeli sziklára és a szerencsétlenül járt Trafalmadori utazótól elzabrált zsákmány tanulmányozásába fogtam. Elkeseredettségem pillanatokon belül boldog eufóriává változott, mikor ráleltem a Trafalmadori szütyőjében egy frankó, láthatóan feltöltött és működőképes zsebteleportra. Nos, miután eme szerencsés fordulatnak köszönhetően a hazaút biztosítottnak látszott, és további említésre méltó tárgyat nem találtam, és a zsebteleport szerint a hely a "kárbaveszett erőfeszítések bolygója", felkerekedtem és elindultam csak úgy az orrom után, hogy ha már ide csöppentem, kicsit körülnézzek a környéken.
folyt köv...
(c) Munchausen