Na de azért emberek!
Mi alapján képes valaki feltételezni bárki egy sportolóról, hogy egy olimpiai döntőben, éppen versenyben az első helyért, nem hajtja ki magából a szart is? Tartalékol másnapra? Mutasson már valaki egy ilyen embert...
A másik: ha valaki egy csapat tagja, és azzal a csapattal akar eredményt elérni, akkor bizony kénytelen elfogadni, együtt kell sírni is meg nevetni is. Volt itt szó Radulovicsról, de mondok még egy kézis példát, Grini, a norvég csapat abszolút húzóembere. Valaki hallott már arról, hogy mennyire leszúrt mindenkit, miért nem lőttek ők is több gólt? Vagy, hogy mást ne mondjak, hallotta már valaki Puskás Öcsit úgy nyilatkozni, hogy bizony Lantoson ment el az arany?
Szerintem, KR-el szemben, az nem érdemli meg az olimpiai aranyat, aki olyan hozzáállással száll be egy csapatba, hogy ÉN most megnyerem, csak ti ne rontsátok el...
Ha meg az a véleménye, amit mondott, akkor tartozikl annyival a csapatnak, hogy ne ossza meg a világgal. Mondta volna ugyanezt az öltözőben, senki nem miondana semmit...