Üdvözlet.

Valaki a topic elején említette a reklámcégeknél prostituálódó képzôművészeket. Nos, én is hasonló cipôben jártam, bár azt meg kell jegyeznem, hogy nem tartom magam képzôművésznek -- a 'művész', 'grafikus', 'dizájner' szavak sajnos rossz mellékízt kaptak ebben a szakmában, no meg nem is tartom magam olyan magasan képzettnek és szupertehetségesnek, hogy grafikusnak hívassam magam.

Szóval dolgoztam két évig egy reklámcégnél, gyomorforgató élmény volt. Kezdve a mindennapos megalkuvástól a kimerítô 16-20 órás munkanapokig, meg a vasárnapi külön műszakokig. Igen, én is a pénz miatt mentem oda, bár mai értéken az akkori fizetésen nem lenne több mint 250-300 ezer forint.

Így utólag tökéletes prostitúciónak tűnik, rengeteg megaláztatást kellett elviselni a külföldi fônököktôl, nagyon sokszor voltam kénytelen feladni az elképzeléseimet és az elveimet csak azért, mert a rossz ízlésű ügyfél másképp képzelte, vagy mert úgy élte ki a kisebbségi komplexusát, hogy az ügynökség embereit szívatta. Rabszolgának tartottak ott, sok más kollégával együtt.

A kaland végét az jelentette, amikor megbíztak egy olyan reklám elkészítésével, ahol az illetô multi a saját termékének magasztalása helyett a konkurrencia termékét kezdte el sárral dobálni. Mikor jeleztem, hogy én ezt nem vállalom, nem adom hozzá a nevemet, elkezdtek fenyegetni. Ehhez még hozzájött az is, hogy egy héttel késôbb, mikor heveny ételmérgezést kaptam egy pizzától, betegen kényszerítettek dolgozni. Ekkor kiléptem, azonnali hatállyal, elég lett.

Ma a saját mókuskerekemet hajtom. Nagyrészt multiknak dolgozok, de nem érzem úgy, hogy eladtam volna magam. Három évnyi kínlódás, nélkülözés után sikerült eljutnom odáig, hogy az ügyfeleim egyenlô partnerként kezelnek, ha nem értek egyet a megbízásukkal, akkor adnak a véleményemre. Az átlagkereset 25-30 szorosát tudom megkeresni egy hónapban, ebbe belefér az is, hogy ha tele lesz a hócipóm, akkor eltűnök 1-2 napra, vagy hogy bapakolom a családot a kocsiba és meglépek egy hetet vidékre, pihenni. Persze csak akkor, ha nincs valami olyan munkám, ami abszolút nem halasztható. Egyébként nagyon kevés iyen munka van, csak ezt a megrendelô is fel kell hogy ismerje ;-)
Ha ezt sikerül elérni nála, akkor joggal számíthat arra, hogy ha úgy adódik, feláldozom az éjszakámat azért, hogy kész legyen a munkája pontosan idôre, ez az érem másik oldala.

A pénz most már csak másodlagos, elsôsorban arra törekszem, hogy színvonalas és hibátlan munkát végezzek.

A következô, hosszú távú célom az, hogy 40 évesen ki tudjak szállni a mókuskerékbôl, és teljes egészében a magánéletemnek tudjam szentelni magam.

Valószínűleg soha nem lennék már képes arra, hogy alkalmazottként dolgozzak akárkinrk is. Nem azért, mert nem lennék képes megalkuvásra, hanem azért mert megéreztem a szabadság és függetlenség ízét, és ez nagyon tetszik...