A probléma megoldásának kérdése...
Ledobni valakit a szikláról nem nagy ügy, 1 perc az egész + 1 perc a birkózás a lelkiismerettel...de életben hagyni és résztvenni a teljes gyógyításért vívott lehetetlen küzdelemben...egy felsőbbrendű számára az utóbbi a kihívás, mert rengeteg ember, anyag és energia megmozgatása mellett is szinte teljesen reménytelen a siker...nem választja a könnyebb utat! Ha a Taügetoszt választja, gyáván megfut a harc elől...
"életképtelen egyedekről van szó"- Mi a nagyobb kihívás? Elpusztítani valami élőt, vagy éltetni valami halálra ítéltet? Engedelmeskedni a természet hatalmas túlerejének, vagy szembeszállni vele? A felsőbbrendű a véletlen, az ismeretlen, és a lehetetlen ellen harcol, mert csak ez biztosítja számára a valódi küzdelmet.
Diogenész is megmondta a futóverseny győztesének:
-Miért örülsz annyira?
-Mert győztem. Mert én vagyok a legjobb.
-Ha te vagy a legjobb, akkor miért örülsz annak, hogy náladnál gyengébbeket sikerült legyőznöd?

A Taügetosz megoldás ilyen...megalázó és méltatlan egy felsőbbrendű számára...

"állást foglal a mester a kérdésben..."
És? Meg kéne hajolnom előtte? Követnem kéne, meggyőződésem ellenére? Nem ez jellemzi a próféták nyomában alázattal lihegő nyájat?
Nem neki kell a leginkább arra számítania, hogy megsemmisíti egy felsőbbrendű, mert szavaiban megalkuvást vél felfedezni?