András,
nem mindenki teker a mókuskerékben. A mókuskerék alatt én azt értem, hogy emberek valamiért hajtanak, önszántukból, vagy "kényszerűségből". Mert valamit el szeretnének érni, mondjuk valamilyen szintű jólétet (az átlagosnál jobbat), mások az önmegvalósítást, egyesek a népszerűséget, a többi pedig lehet, hogy kényszervállalkozó. Viszont vannak olyan emberek, akik "nagyratörő" célok nélkül élnek, és azt hiszem, ők vannak többen. Ami szerintem élesen elválasztja a két embertípust, az egyrészt a lehetőség és a tehetség ill. azok hiánya, másrészt a késztetés. Az lenne az érdekes, ha mindez mindenkinél adott lenne. Akkor valóban megvizsgálhatnánk, hogy télleg minden ember beszállna-e a mókuskerékbe. Nem tartom valószínűnek. Ez a kérdés inkább egy értelmiségi kérdés, mert ők állnak válaszút előtt.
A "multi"-t én sem szitokszónak használom, de egyrészt egyes emberek számára mégis csak mutatója egyfajta megalkuvásnak, másrészt IMHO a globalizációval és a komformizmussal szinoním. Van, aki jól érzi magát ezekben és tökéletesen kielégíti "igényeit". Őket benyeli korunk komformizmusa, a pénz alapú jóléti társadalom és ebből szerintem elég nehéz kimászni, mert a megszokás nagy úr. Nem látom se értelmét, se lehetőségét, hogy ha valaki abban bízik, hogy majd egyszer kilép ebből. Ez öncsalás. Holott vannak télleg más értékek is, bár az is igaz, hogy életünket nemcsak értékek szabják meg, hanem a körülmények is.
Számomra érdekes kérdés, hogy végül is mit jelent az, hogy "eladom magam", "megalkuszom"? Mi a jellemzője? A munkahely típusa? Netán a pénz nagysága, amit a munkáért kapok? Annak hol a határa? 2-300 rongy vagy 700? A munka színvonala? Azt mi határozza meg? Te is írod, hogy valahol Te is kötsz kompromisszumokat. Akkor Te is megalkudtál?
Ha már kérdezted: én azon emberek közé tartozom, akik arra várnak, hogy megteremtődjön a lehetőség arra, hogy azt csinálják, amit szeretnének. Bizonyos fokig megalkudtam, mondjuk úgy, hogy megpróbálom a tudásom eladni, és egyelőre nem az veszi meg, akit én szeretnék. Addig is valamiből meg kell élni, benne kell lenni a fősodorban, stb. Ergo én is beálltam a sorba. Nem egyszerű dolog ez, a lelkiismertet egy kicsit ki kell iktatni.