Nekem van választási lehetőségem. De ez a végzettségemnek köszönhető. Azaz, már az érettségi táján nagyjából eldőlt. Választhattam volna más egyetemet is. Közgáz lett belőle. Akkoriban a Procter felhívásai jelentették számomra - mint mindenki számára - a követendő utat. A egyetem után viszont pont ettől lett hányingerem. Tréningek, szakmai gyakorlatok, állásajánlatok. Ez volt a beetetés. Sokan bedőltek. Ma már akár a marketing manageri címig is eljutottak, és talán még emlékeznek a magyar nyelvre is a sok angol kifejezéstől elkábulva...
Én viszont elkezdtem a szociológiát. Legalább a lelkiismeretem részben tiszta. De eladtam magam. Valamiből ki kell fizetni a tandíjat....
Viszont ma úgy látom, hogy csak egy bizonyos ideig fogok "pénzt keresni", aztán majd olyan dolgokkal fogok foglalkozni, amiket szeretek.
Bazsika ! Te hány hónapnál húztad meg a határt ?
A legsúlyosabb az, hogy rengetegen észre sem veszik, hogy csavarok egy fogyasztási szükségleteket gerjesztő és egyben szükségleteket kielégítő gépezetben. (lássuk el ezt a "multi" jelzővel ??)
A következő lépés az, ha az ember ezt egyáltalán felismeri.
A harmadik lépés az lenne, ha tesz is ellene. De mit lehet tenni ?
Ahhoz, hogy az ember "egyenes gerinccel" éljen szükségképpen járul-e az, hogy megélhetési problémákkal küzd ?