Koszonom, koszonom, koszonom, Mindenkinek!

Kedves Mumu, Parser, Tibor Arato, MrMillerFun!

Most csak par percem van irni, de meg kell koszonnom azt a sok ertekes velemenyt es tanacsot, amit irtatok!
Koszonom, hogy aterzitek es komolyan veszitek a dilemmamat.

Az idom szorit a dontesre es jol esett, hogy tisztan felvazoltatok a realitast, a lehetosegeket. Hisz eddig elsoorban magamban oroltem, ha a Kedvesemmel errol beszeltunk, o csak azt latta - ezt persze nem lehet a hibajanak felhozni -, hogy "egyszeru, visszajossz, dolgozol, tanulsz es majd minden jo lesz, minden kialakul, bldogan elunk,, mig meg nem halunk" Ez persze kicsit banalis de leegyszerusitve ez volt a velemenye.

Nehany het mulva hazamegyek, par hetig pihenek, korulnezek es erezni fogom, mit kell tennem.
A csalad, akinek gondoskodom a kutyairol "megorzi nekem az allast. Persze helyettesiteni fog valaki.
Micsoda karrier!:))))))))))
Gondoljatok el, annyira megszerettek ok is es a kutyak is,, hogy megigertek, ha visszajovok, visszakapom a munkat. Szerintem ez tenyleg szep toluk es a munka komolysagahoz merten eleg elismeres! Sot! A legkisebb kutyat (harom van) nekem szeretnek ajandekozni. A kutyus akkor szuletett,, amikor en hozzajuk kerultem, igy a pici engem fogadott el gazdinak.
Szoval, ez igy mind szep es jo, de persze a vegso dontesnel nem ezt fogom elsodlegesen figyelembe venni.

Most csak ennyi idom volt, de tenyleg csak meg akartam koszonni a hozzaszolasokat!

ch.