Nekem a kuvik nagyon-nagy kedvencem, gyermekkoromban a szomszédunk padlásán lakott egy család, mindig lestem a szürkületben, hogy mikor indul vadászni. Néha -játékból- még a macskákra is "rázuhant". Tisztelték is a cicák, kisbaglyot soha nem zabáltak, vadgalambot (néha kiscsérkét), annál gyakrabban. Az Erdei fülesbagolytól -mivel jó nagy a kuvikhoz képest - én mindig megijedek egy kicsit. Vagy hat-hét éve bennt Szegeden is láttam egyet a fán reggel, forgalmas helyen (!), munkába menet -eltévedt?-. Amilyen hülye voltam akkoriban, fogfájásra hivatkozva szabit vettem ki és egész nap őrködtem felette, mindenkinek szóltam, hogy vigyázzon rá, nehogy valami baja legyen. A Tisza-parti erdőkben imitt-amott még megtalálható, különösen onobody kertje környékén, a mártélyi természetvédelmi területen akad egy két ilyen egérpusztító jószág.